Bár még nagyon messze van a nyár és a szabadságolások, – sőt igazából így az ünnepek után nagyon sok időt kell várni az újabb pihenésre – de azon már érdemes gondolkodni, hogy hol is szeretnénk kikapcsolni, pihenni ezen nyáron. Ilyenkor olyan kérdésekre kell választ adni, mint hogy külföld vagy hazai táj, hotel vagy vendégház, és még sorolhatnánk. De sajnos egy átlag magyar ember számára az is kérdés, hogy egyáltalán lesz-e lehetősége nyaralásra fordítania.
Ha fel kellene sorolni három dolgot, hogy miért van jelen ez a kérdés a magyar háztartásokban, akkor nagyon egyszerűen ezt a választ lehet adni: pénz, pénz, pénz. Vagyis ez esetben inkább a pénz hiányáról beszélhetünk. Így nem is kell nagy megfigyelőnek lenni, ha belátjuk, hogy kicsiny hazánkban a nyaralás is luxus cikk lett. Egy olyan dolog lett azzá, amire szinte létszüksége lenne minden dolgozó embernek, a folytonos monoton hétköznapokból való feltöltődéshez. Természetes azonban, hogy az alapvető létszükségekhez képest, mint a lakás és étel, valóban luxusnak számít a nyaralás, de ezekkel csupán modern rabszolgák lehetünk.
Nézzük hát, mi ennek az okai! Először is érdemes figyelembe venni, hogy bár a munkanélküliség csökkeni látszik a KSH adatai szerint, mégis még mindig magas a munkanélküliek aránya (és ki tudja, hogy a vasárnapi zárva tartás és egyéb intézkedések milyen eredményre vezetnek). Illetve a kormány munkanélküliséget csökkentő intézkedései is inkább csak a statisztika kozmetikázásáról szólnak, mint valódi munkahelyek teremtéséről. Ennek közvetlen következménye, hogy nagyon sok "bújtatott" munkanélküli a létminimumra se igazán elegendő pénzt visz haza. Ennek a problémának a további folyománya, hogy igen nagy a verseny – főleg az alacsonyabb képzettséget igénylő – munkahelyekre, aminek további következménye, hogy lehetőség nyílik a munkaadók számára, hogy létminimumért dolgoztassa az alkalmazottjait. Gondolhatnánk azt, hogy ez a probléma csupán az alacsony iskolázottságúakat érinti, ez azonban nincs így. A diploma se garancia arra, hogy jól fizető állást kapjunk, hiszen igen komoly verseny folyik mindenegyes pozícióért, ami hasonló versenyt eredményez a minél alacsonyabb fizetésért is. Különösen durva megfigyelni azt, hogy mekkora óriási szakadék van az ország nyugati és keleti régiója között. Sőt egy vidéki diplomás akár a kettő- vagy háromszorosát is megkeresheti a fizetésének, ha Budapesten vállal munkát. Nem csoda, hogy egyre több elszegényedő régió van Magyarországon.
Azonban nem csak ez jelent komoly problémát. Hiszen nem egyszerű a helyzete a kis, vagy akár egyéni vállalkozók helyzete sem. Komoly összegek kellenek egy-egy vállalkozás fenntartására, pedig ezek hatékonyabb működése komoly segítség lenne, hogy önellátók, nem pedig eltartottak legyenek a vállalkozók és talán másokat is erre buzdítana.
A kormány intézkedései bár hellyel-közzel előremutatóak lehetnek, mégis az figyelhető meg, hogy az életszínvonal igencsak süllyed az országban. Nem is csoda, hogy ilyen közegben luxus kezd lenni a nyaralás, vagy csupán kupon, vagy egyéb ajánlat segítségével tudunk csak kikapcsolódni a hazai vendéglátást igénybe véve (ami alapjában véve nem probléma). Azonban a Fideszes intézkedéseknek túl kellene lendülnie azon, hogy egymást teszik még gazdagabbá és el kellene érnie a valódi dolgozni akaró magyarokhoz is, hogy ne a külföldi örök "nyaralás" és munkavállalás legyen a divat.
